A Kollégium története
A Bercsényi 28-30 mindig több volt, mint csupán egy diákszálló. A Kar életében korábban még a jelenleginél is nagyobb szerepet töltött be, mind kulturális, mind szakmai, mind pedig közéleti tekintetben.
A Bercsényi Építész Kollégium (kezdetben Rózsa Ferenc Kollégium) 1963-ban nyerte el a kollégiumi státuszt, ezt megelőzően diákotthonként működött. A kollégiumi cím elnyerésével koedukálttá és csak a BME Építészmérnöki Kar hallgatói által lakott intézménnyé vált.
Ezzel egy időben kezdtek bele az akkori építész hallgatók Holub János kollégiumi igazgató támogatásával és patronálásával abba a szerteágazó szervezői, szerkesztői és alkotói tevékenységbe, amely a rendszerváltás előtti budapesti kulturális élet egyik jelentős orgánumává az épületet.
A kollégiumban Bercsényi Klub néven művészeti galéria működött, rendszeresek voltak más budapesti helyszínen el nem érhető kortárs koncertek, valamint 1963-ban megjelent az építész kollégium nevét viselő lap, a Bercsényi 28-30 első száma. Fennállásának ideje alatt sok neves építész tartozott írói közé, többek között Cságoly Ferenc, Ekler Dezső, Golda János, Kistegdi István, Vesmás Péter, Zakányi Ildikó és Pazár Béla.
Azonban rendszerváltás után létrejövő megannyi kulturális és művészeti hely és intézmény okán a kollégium gyakorlatilag azonnal elvesztette kiemelt státuszát. A Bercsényi Klub és a Bercsényi 28-30 folyóirat megszűnt. Ennek ellenére a szakmai és kulturális élet működése szűkebb keretek között ugyan, de tovább folyt és folyik mai napig.
A kilencvenes évek elején Bor István és Molnár Csaba a Budapesti Műszaki Egyetem Építész Kari Tanácsában ösztönözték egy a Bercsényi Kollégium kulturális hagyatékát továbbvivő hallgatói szervezet megalakulását. Ez az elhatározás hozta létre 1996-ban a Bercsényi Építész Szakkollégiumot (2006-tól Építész Szakkollégium), amely mai napig aktív szakmai és kulturális tevékenységet folytat a Bercsényi Kollégium negyedik emeletén.
Idővel a régi szakmai körök mintájára létrejöttek a BME Építészmérnöki Kar Hallgatói Képviselete által támogatott és fenntartott Öntevékeny körök, amelyek szintén megannyi színes programmal töltik meg az épületet. Rendszeresek a filmvetítések, az építészeti, művészeti előadások, illetve fotó labor is működik a kollégiumban. Hosszú ideig a B28-30 Szitaköre révén saját szitanyomdával is büszkélkedhetett.
Bercsényi Gödör néven kapott és kap ma is helyet az alagsorban a kollégium koncert és bulihelye, mely csütörtökönként tárt kapukkal várja a hallgatókat.
Az évek során több további szakmai tevékenységet támogató helyiség is kialakult az épület falai között, a földszinten makettező helyiséget és könyvtárat hoztak létre, melyek szolgáltatásait nem csak kollégisták vehetik igénybe.
BERCSÉNYI 28-30
A 1960-as évek kezdeti időszakára még a kollégiumi hallgatói lapok hangvétele és léptéke volt jellemző, ezen lapszámok az abban az időben a kollégiumban működő író és művészeti körök munkáit prezentálta. A korszak meghatározó szerzői és szerkesztői Horváth György, Kovács Ferenc és Kulcsár Attila voltak.
Az 1970-es években Noll Tamás vette át a lap szerkesztését, aki külföldi építészeti- és művészetelméleti szövegek fordításaival, valamit hazai elméleti szövegekkel kívánta megtölteni a lapot. A Bercsényi 28-30 folyóirat az ő szerkesztői működése alatt vesztette el pusztán kollégiumi kötöttségét, és lett országos jelentőségű lappá. A korszak meghatározó szerzői és szerkesztői még Ekler Dezső, Golda János, Bodnár Attila voltak.
Az 1980-as évekre a lap alapvetően az akkorra intenzívvé vált művészeti-kulturális élet dokumentációs felületévé vált. A szerkesztők és szerzők Taksás Mihály, Turi Attila, Borza Endre felmérve a kollégium adott korban betöltött jelentőségét, igyekeztek az ott folyó eseményeket minél hűbben megőrizni az utókornak.
A lap szerkesztői, szerzői és fordítói között továbbá olyan nevek tűntek fel, mint Ferkai András, Masznyik Csaba, Rajk László, Dévényi Tamás, Ertsey Attila.
